Nem a lányok hibája az esztergomi Eb kudarc

Author
KM
2017.08.28.

Gyolcsos Ferenc fogalom Székesfehérvárott. Klubalapító, az első utánpótláscsapat és az első női együttes létrehozója. Manapság ügyvezető alelnök, vezetőedző és toborzó. A Fehérvár Rugby Club női együttese a legutóbbi szezonban megnyerte a bajnokságot, ő mégis a sportág problémáiról beszél: zsebkendőnyi élvonallal nem lehet eredményes válogatottat építeni. Az esztergomi EB 2. fordulójában szerzett kilencedik helyezés hátterében pedig a rossz szakmai döntéseket látja, noha a női válogatott a legeredményesebb csapat. Gyolcsos Ferenccel beszélgettem.

- Mikor indult el a rögbis élet Székesfehérvárott?

- Klubalapító vagyok, hiszen 1985 szeptemberében alakult a Fehérvár Áruház SE, majd 1996-tól a jogutód a Fehérvár Rugby Club lett. 1990-ben az első utánpótláscsapat is nálunk jött létre, hozzáteszem, hogy ezt követően fél év alatt hat 15’s rögbi korosztályos együttes is megalakult. Még mondja valaki azt, hogy egy fecske nem csinál nyarat. 1998-ban nyolc junior és hét kadet csapat működött az országban. 1996-ban már öt lány is játszott nálunk a 15’s bajnokságban, hogy aztán 2000. augusztus 28-án, a Margitszigeten bemutatkozzon az első női együttesünk, amely akkoriban még főként 16-17 évesekből tevődött össze. Kezdetben a környező országok csapataival játszottunk, 2006-ban pedig az első Európa-bajnokságon hetedik helyet szereztünk meg. Ma is előrébb tart a női rögbi, mint a férfi.

- Manapság hányan rögbiznek Székesfehérvárott és milyen a korosztályos felépítettség?

- A taglétszámunk 135 fő, 86-an szerepelnek az utánpótlásban, beleértve az iskolai csapatokat is. Teljes korosztályos felépítettséggel bírunk, ami azt jelenti, hogy például van U10-es együttesünk is. De természetesen felnőtt női és férfi, valamint korosztályos csapataink is. 2017-ben nemcsak a felnőtt női, de az utánpótlás női együttesünk is a legjobb volt Magyarországon. A merítési lehetőséget négy általános iskola jelenti, amelyekben szeptembertől júniusig kihelyezett edzéseket tartunk. Persze a TAO sportágak elszipkázzák a gyerekeket, nagyobb a lemorzsolódás, mint korábban. Nehezebb a dolgunk, mégis azt kell, hogy mondjam, hogy ez az egyetlen járható út, ha hosszabb és nehezebb is ez az út. Tizennyolc esztendeje járunk a székesfehérvári István király Általános Iskolába, 13 éve a Táncsics Mihály Általános Iskolába, valamint először kiléptünk városunkból: Pákozd, Nemes, Kócsag, valamint Nádasdladány általános iskoláiba. Emellett húsz esztendeje, hogy ősszel és tavasszal járom az iskolákat, toborzom a gyerekeket, van, ahol csak fél évig tart az edzés és sikerül kihozni a gyerekeket a klubedzésre. Arra vagyok a legbüszkébb, hogy már öt éve sikerült létrehozni a klubedzői bázist minden korosztályban: Szkok Attila, Krepsz Áron U 12 – 14, Láng Gábor kadet - junior, Szontágh Dániel férfi, jómagam az utánpótlás vezetőedzője vagyok, de aktívan részt veszek a női és U 16 csapat edzéseiben. Természetes a kihelyezett edzéseknek edzőit is meg kell említenem: Lazareszku Zsolt Nádasdladány, Csörgei István, Kendi André Székesfehérvár. A kirakatcsapat természetesen a bajnok felnőtt női csapatunk, amely idén is bajnoki címet szerzett. Két kiválóságunk, Huszti Katalin és Gyolcsos Mária a válogatottat is erősítette. De több női játékosunk szerepel külföldi klubcsapatokban Kiss Fanni (válogatott), Jakab Zsuzsanna és Pap Helga.

- Bár a Fehérvár női csapatának Antal Benjamin az edzője, ön is tart a hölgyeknek edzéseket. Így indokolt a kérdés. Mennyire elégedett a női 7’s válogatott Eb teljesítményével, az ostravai ötödik és az esztergomi kilencedik helyezéssel?

- Először is annak idején én elvégeztem a TF rögbi szakedzői szakát, minden könyvet elolvastam, mindent tudni akartam a sportágról. Ma nincs ilyen szak a TF-en, de van remény, hogy újrainduljon. Ha a válogatottat fejleszteni akarjuk, akkor több hazai csapatra van szükség, és nemzetközi tornákat kellene rendeznünk, mint ahogyan 2006-tól 2011-ig zajlott a FEN Kupa, mi Interligának neveztük, Székesfehérváron rendeztük az elsőt, őszi – tavaszi rendszerű torna, ahol osztrák, horvát, szlovén és a Fehérvár Rugby Club lányai szerepeltek. Később ebből a Fehérvár által finanszírozott magyar válogatott megmérettetés lett. Négy forduló volt ősszel és négy tavasszal. Ebből alakult ki 2006-tól a nemzetközi játékos-, játékvezető- és edzőképzés is, természetesesen minden képzés női tornával zárult. Például 2010-ben sajátos világcsúcs született, kétszáz nemzetközi női játékos volt jelen. Ez a Rugby Világszövetségünk kiemelt rendezvénye volt, a legkiválóbb oktatókat delegálták. Ami konkrétan az esztergomi Eb tornát illeti: súlyos szakmai, edzői hibák történtek. Svájc ellen például már egy megnyert félidőt követően teljesen érthetetlen cserék, átszervezések történtek, a magyar válogatottnak mégis sikerült döntetlenre hoznia a mérkőzést. A félidőben olyanok is pályára léptek, akik még nem érettek a válogatott szereplésre, másrészt klasszisaink nem a posztjaikon szerepeltek. Ennek lett a következménye az Izrael elleni vereség is. Átalakítottak egy védelmi stratégiát, ami korábban szinte a legjobban működött, még az Európa-bajnok svédek sem tudták feltörni azt kétszer egymásután. Minden értéket, amit 14 év alatt létrehoztunk, sikeresen felrúgtak. Kiválasztási rendszerről ne is beszéljünk, az nyílt volt. Egy női csapat nagyon érzékeny. Például egy gyúrói stáb szigorúan bizalmi kérdés a hölgyeknél, egy nőt nem gyúrhat akárki! Szombaton este pedig a magyar stáb férfi tagjai túl hangosan múlatták bánatukat, aminek következtében a lányok nem tudtak pihenni. De nem létező utánpótlás-fejlesztéssel, zsebkendőnyi élvonallal nehéz lesz megújítani a válogatottat. Ez a kijelentésem pedig igaz a férfi szakágra is. Az első utánpótlás-válogatott még az én irányításom alatt jött létre 1996-ban, három évvel később a svájci, U18-as vb-n még a svédeket is legyőztük. Egészen 2007-ig dolgoztam a férfi és a női vonalon is az utánpótlásban vezetőedzőként, aztán jött a kiváló edzőkolléga, Tóth Sándor, itt még jobb kezekbe került az férfi utánpótlás, még eredményesebb lett munkájának, valamint a nagyon nagyszámú kiváló képességű játékos állománynak köszönhetően. Természetesen a nőkhöz hasonlóan a fiúknak is kialakítottunk egy nemzetközi versenyrendszert, ez volt az Albi (Franciaország), hatszor jártunk ott, önköltségen. Ezekből a fiúkból most kiváló válogatott játékosok, edzők lettek. De csak ismételni tudom magam: a hátország nélkül lehetetlen rögbit építeni.