Zsizsi már férfi csapatot edz

Szerző
KM
2017.11.27.

Kempózott, karatézott és kungfuzott. Egy iskolaváltás és Gránitz Zsuzsanna sodorta végzetesen a rögbi irányába. Ő az a játékos, aki rögtön a felnőtt csapatban kezdett el játszani. Az Agárdi Angyalokban kezdte, jelenleg a Tárnok együttesének meghatározó tagja. Sőt, a másodosztályú férfi csapat edzéseit is irányítja. A megfelelő háttérrel szerinte a női válogatott akár a második helyen is végezhetett volna a nyáron vagy végezhetne a jövőben az Eb-n a Trophy divízióban. Szeptemberben kimehetett volna Manchesterbe rögbizni, de addigra már megkérték a kezét. A Semmelweis Egyetemre jár, egyszer majd gyógytornász szeretne lenni. Szabadidejében kutyák képzésével foglalkozik. Győr Szilviával beszélgettem.

- Hogyan lettél Zsizsi, és mi a te rögbis történeted?

- Zsizsi a rögbis nevem, mert már volt egy Szilvia a csapatban. Az egyik barátnőm hallotta, hogy húgaim szólítottak így, innen az elnevezés. Gyerekként kipróbáltam több sportágat, a kempót, a karatét és a kungfut is. Aztán amikor hatodikos koromban iskolát váltottam, Budapestről Pázmándra kerültem, akadt egy osztálytársam, Gránitz Zsuzsanna, aki állandóan invitált rögbiedzésekre. Mivel egymás mellett ültünk az osztályban, és már nem győztem hallgatni az unszolását, egyszer lementem megnézni egy bajnoki fordulót, és ott ragadtam. Az első csapatom az Agárdi Angyalok együttese volt, ahol Váczi Péter edzőnél rövid időn belül el is kezdtem ezt a játékot. Emlékszem, hogy egy sportágválasztó volt Székesfehérvárott, én is átöltöztem, de nem is számítottam arra, hogy beállhatok. Egy bemutató mérkőzésen szerepeltünk, és egyszercsak az edzőm azt mondta, hogy akkor álljak be. Nulla félelemérzettel léptem pályára, és nagyon hamar kiderült, hogy úgy megy, mintha világéletemben ezt csináltam volna. Az Érdi Vadmacskák egy szezonra összeálltak az Angyalokkal, majd újra különvált a két csapat útja. Ebben a közös együttesben játszottam, majd a Vadmacskákban, amely előbb Érden, majd Tárnokon rögbizett, illetve rögbizik.

- Milyen poszton játszol és mennyire vagy elégedett a tárnoki csapat elmúlt szezonbeli teljesítményével?

- Szinte minden poszton tudok játszani, voltam már center, irányító, szélső is, de jelenleg nyitóként szerepelek. A női válogatott edzője, Rob Jones is mindig azt mondta, hogy 7’s rögbiben egy játékosnak valamennyi poszton tudnia kell játszani. Korábbról a bronzérem a legfényesebb érmem. Az előző szezonban esélyesek lehettünk volna akár az aranyéremre is a bajnokságban, de megfogyatkoztunk szezon közben. Sajnos, két fordulóra nem is tudtunk kiállni. Így elszállt minden esélyünk. De ha valamit nyertem a pályafutásom során, azok a diákolimpiák voltak.

- Tagja vagy a magyar női 7’s válogatottnak is. Sikerült már feldolgozni, hogy nem úgy sikerült a nyári, esztergomi Eb-torna, ahogy szerettétek volna?

- Először is sokkal több volt és sokkal több is van a csapatban. Számomra meghökkentő volt, hogy hazánk rendezi az Európa bajnokságot és a magyar csapatot Párkányban szállásolják el, ahol alapvető, higiéniás problémák akadtak. Természetesen nemcsak ezen múlott. Kár érte, mert jó edző Rob Jones, erős csapatunk volt, csak épp fejben nem tudtuk magunkat odatenni. Korábban amikor Richie Willimas a női válogatottnak is tartott pár edzést, akkor feltette a kérdést, hogy mi a válogatott célja. A dobogót határoztuk meg. Én azt mondom, hogy megfelelő hátérrel és szerencsésebb sorsolással, akár a második helyet is megszerezhettük volna.

- Ami számomra meglepő volt, hogy Tárnokon a férfi csapat edzéseit is vezeted.

- Igen, a másodosztályban induló csapat edzéseit én irányítom. Először ez úgy indult, hogy tanítsd meg az új játékosokat passzolni, majd tartsál edzést a három negyednek, amíg a tolongásedző a tolongásban játszókkal foglalkozik. Persze kikérem a párom, Csont László tanácsait, a stratégiában is, hiszen én 15’s rögbit sohasem játszottam. Ő a klubnál a vezetőedző, de az edzésekért most már én felelek.

- Elsőéves egyetemista is vagy mindemellett.

- A Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karára járok ápolás szakra, de mindenképpen átjelentkezem gyógytornász szakra. Azt szeretném majd csinálni. A hobbim pedig a kutyakiképzés. Minden úgy kezdődött, hogy volt egy rottweilerem, amit csak úgy tarthattam meg, ha eljárunk kutyaiskolába. Jelenleg három kutyánk is van, és ők is befolyásoltak abban, hogy itthon maradjak. Célom volt ugyanis korábban, hogy kipróbáljam magam külföldön. Szeptemberben mehettem volna Manchesterbe, a Metropolitan Egyetemre rögbizni, ahol Rob Jones is dolgozik. De a kutyák közbeszóltak; no meg a párom, aki addigra már megkérte a kezem.