A váci Elefántoktól a válogatottig

Szerző
KM
 | Fotó
Fotó: Kraus Gabriella
2017.12.02.

Karatésból lett rögbis. Meccsnézésnek indult és azonnal játék lett belőle. Világéletében pillér volt. A váci Elefántokban kezdte, ahol a csapattal a bronzéremig is eljutott. Jelenleg a Medvék oszlopos tagja. Ő is jelen volt a felnőtt válogatott tavaly őszi és idei nagy menetelésénél az Eb Conference 2-es osztályában. A mostani divízióra, mint jó fejlődési lehetőségre tekint. Nem egy vándormadár típus, kitart csapatai mellett. Zelenka Viktorral beszélgettem.

- Hogyan lettél karatésból rögbis?

- Tizenhét-tizennyolc éves koromban kezdtem el rögbizni. Az egyik barátom, Tétényi Gergő unszolására elmentem Esztergomba megnézni egy juniormérkőzést. Gergő akkor Tóth István csapatában játszott Vácott, az Elefántoknál; a meccsnézésnek pedig az lett a vége, hogy be is álltam játszani. Persze már korábban kacérkodtam a gondolattal, hogy kipróbálom a rögbit. Televízióban már láttam előtte. Óvodás koromtól egészen tizenhárom-tizennégy esztendős koromig karatéztam, és már hiányzott a sport. Ugyan futni nem szerettem, de beletörődtem, hogy ez a rögbi velejárója. Vácott kezdtem el játszani, három évig itt is rögbiztem. Hamar bekerültem a felnőtt csapatba. Amire nagyon büszke vagyok, hogy a 2007/2008-as szezonban, az Extraligában (a mai NB1-ben) bronzérmesek lettünk. Mivel budapesti vagyok, felszálltam a Nyugatiban a vonatra, és úgy jártam az edzésekre hetente háromszor, hétfőn, szerdán és pénteken.

- Aztán kimaradt két év a rögbis pályafutásodból a főiskola miatt.

- A Puskás Tivadar Távközlési Technikumot követően a Műszaki Főiskolára – ez a mai Óbudai Egyetem – jelentkeztem, a Kandó Kálmán Villamosmérnöki Karra. Valóban kimaradt két év, de közben megalakult az egyetem csapata Óbudai Gladiátorok néven, amellyel elindultunk az egyetemi bajnokságban. Ez 7’s rögbi volt, nem annyira az én játékom, de más nem lévén és mivel hiányzott a rögbi, természetesen nem maradhattam ki a csapatból. 2013-ban pedig a Medvékhez kerültem, itt már 15’s rögbit játszottunk; és mai is oszlopos tagja vagyok a Medvék együttesének, amely az idei szezonban a Gödöllői Ördögökkel fuzionálva, Ördögi Medvék néven indult a bajnokságban.

- Az Ördögi Medvék a másodosztályban játszik. Hogy sikerült az őszi szezon?

- Felemásan. Kikaptunk a Szekercétől és a Budapest Exiles második csapatától, de legyőztük a Sopront, a Kosokat, a Fehérvárt. Ez utóbbi talán a legnagyobb siker, ha abból indulunk ki, hogy a Fehérvár egy évvel korábban még az NB1-ben szerepelt. A Tárnok pedig nem tudott kiállni. Ami a posztomat illeti: világéletemben pillér voltam. Ez az adottságaimból is következik (184 cm, 122 kg). A komolyabb sérülések viszont elkerültek szerencsére.

- Te a felnőtt 15’s válogatottnak is tagja vagy. Miért nem egy NB1-es csapatban játszol?

- Nem vagyok egy vándormadár típus, nekem fontos a kötődés. Számítanak rám az Ördögi Medvéknél. Egyébként már az U20-as válogatottban is játszottam, Prágában volt akkoriban egy 15’ Eb-torna. A felnőtt nemzeti együttesbe pedig tavaly ősszel kerültem be. Az Eb Conference 2-es osztályában az észtek ellen mutatkoztam be, Tallinban. Azóta is a keret tagja voltam, vagyok, leszámítva a csehek elleni vb-pótselejtezőt. A Gibraltár elleni mérkőzésre a munkám miatt sajnos nem tudtam a csapattal tartani, de már a Conference 1-ben ott voltam Svédország és Lettország ellen is a csapatban. Tetszik az edzésmunka, amit Richie Williams levezényel. De ne feledkezzünk meg az új tolongásedzőről, Johnathan Phipps-ről sem! Mindenkit bántott az őszi két vereség, főleg úgy, hogy nem sokon múlt. Úgy gondolom, mindenki odateszi majd magát, hogy a tavasz jobban sikerüljön, és bennmaradjunk a Conference 1-es divízióban. Ez egy olyan osztály, ahol a következő években is mindenki tudna fejlődni.

- Mivel foglalkozol civilben és gondolkodsz-e egy külföldi megmérettetésben?

- Egy szünetmentes áramellátással foglalkozó cégnél az értékesítési osztályon dolgozom, mint belső munkatárs. Mivel a munkaidő 8-16:30 tart, ezért szerencsére a heti két csapatedzés mellett jut időm még háromszor erősíteni is. Számomra a rögbi szenvedély. Szívesen kipróbálnám magam külföldön, biztosan nagy kihívás és élmény lenne. De számomra fontosak a megszokott arcok, emberek, a környezet is.