Kecskeméten az utánpótlás-nevelés a cél

Author
KM
 | 
Körmöczi Béla
2017.07.08.

Körmöczi Béla a kezdetektől, vagyis 1979-től a kecskeméti rögbiklub elnöke. A szövetségben betöltött korábban tiszteletbeli elnöki feladatot, volt elnök Kiss Antal érkezése előtt, jelenleg pedig az alelnöki pozíciót látja el. Arra a legbüszkébb, hogy a rögbi által többezer barátra tett szert Lisszabontól Londonon át Oslóig. A Kecskemét a kezdetektől az utánpótlás-nevelést tűzte ki célul, így a férfi bajnokságban legutóbb elért második helyre is büszke (az Exiles volt a bajnok). Körmöczi Bélával beszélgettem.

-          Ön egy fogalom a magyar rögbiben, ráadásul 67 évesen is nap, mint nap tesz a sportágért.

-          Jelenleg alelnök vagyok a Magyar Rögbi Szövetségben, de Kiss Antal érkezése előtt két évig elnök is voltam, előtte pedig tiszteletbeli elnök. Ennek az a magyarázata, hogy én még a hőskorban tettem nagyon sokat ezért a sportágért, amikor a szövetség megalakulása volt a feladat a rendszerváltáskor, aztán hogy bekerüljünk az európai és a világszövetségbe. Kecskeméten a kezdetektől fogva, vagyis 1979-től én vagyok az elnök. Ez a legrégebbi klub. Annak idején a Kecskeméti Gépipari és Automatizálási Főiskola rögbiklubja voltunk, majd 1995-ben jogutódlással városi sportegyesület lettünk, egy évvel később létrehoztuk a második szakosztályunkat, az atlétikát is, így jött a ma is használt név a KARC.

-          A KARC amolyan örök második csapat a bajnokságban. Most, 2017-ben is a döntőben jobb volt az Exiles.

-          Ez a klub a kezdetektől fogva az utánpótlás-nevelést tűzte ki célul. A mi főiskolai hallgatóink voltak, akik szerte az országban meghonosították a rögbit. Azért 1995-ben, amikor a Battai Buldogokat vertük a fináléban, nyertünk egy aranyérmet, de én elégedett vagyok az ezüstökkel is. Korábban amúgy is jellemző volt, hogy a döntőre egy-egy csapat feljavította a játékosállományát külföldiekkel. Ma viszont megfordult a folyamat, az itthon nevelkedett fiúk játszanak Franciaországban vagy Angliában, mondjuk akadémiai szinten. Ez nagy előrelépés. Arra is nagyon büszkék vagyunk, hogy Kömüves György Kecskemétről került be a napokban a burgaszi 7’s Eb tornát megnyert csapatba, míg a 15-ös válogatott rendelkezésre állt Almási Bence, Fehér Attila, Tóth Dániel. De ne felejtsem el az edzőnket, Németh Krisztiánt se, aki Richie Wiliams egyik segítője. Korábban a vidéki játékosoknak nagy anyagi áldozatot kellett hozniuk, ha a válogatottban akartak játszani. Tudjuk, hogy itthon ez egy amatőr sportág. Kiss Antal elnök érkezésével viszont több pénz jut a válogatottra is, ami hatalmas pozitív változás.

-          Hányan rögbiznek manapság Kecskeméten?

-          A legnagyobb létszámot az iskolai rögbi teszi ki, itt összességében 500-600 gyerekről is beszélnünk kell. A Lánchíd utcai Általános Iskola a legnagyobb utánpótlásműhelyünk, ez egy sportiskola. A kadet és junior létszámunk karcsú, 20-25 fő. A felnőtteknél 40-50-es létszámról van szó, a veterán vagy öregfiúk korosztály pedig 60-70 főt jelent. Ők a 40 esztendő felettiek. 67 évesen talán én vagyok a legidősebb rögbis. Hallott már a színes rögbiről? Ez az, amikor különböző korosztályok játszanak egyazon csapatban és mindenki a saját korosztályának megfelelő színt visel. Ha az egyik csapatban valaki két színnel fiatalabb a másik együttes játékosánál, akkor nem szerelhet, ha pedig hárommal, akkor elé sem állhat. Visszatérve a Kecskemétre, külön női rögbi csapatunk nincs, de azon dolgozunk, hogy a jövőben ez is megváltozzon. Tizennyolc esztendős korban amúgy is hatalmas a lemorzsolódás, amikor egy fiatal elköltözik egy másik városba tanulni főiskolára vagy egyetemre.

-          Mi jelenti a jövőt Kecskeméten?

-          Öt év előkészület után idén elkezdődik és várhatóan jövőre be is fejeződik az első nem vegyes beruházás, ahol a futballtól függetlenül kapunk egy atlétikai és rögbi pályát vagy hadd nevezzem stadionnak. Ez 120 méterre lesz a Széktói Stadionban a center pályától, ahol a futballisták játsszák a meccseiket. Annak idején a klubházavatás is fontos jelentőséggel bírt az identitástudatunk miatt. De ez a mostani építkezés jó marketing is. 580 millió forintba kerül, amit az önkormányzaton keresztül a központi költségvetésből kapunk, továbbá fontos megjegyezni, hogy a szövetség is segít 30 millióval, amit a világításra fordítunk. A következő szezonban pedig – amíg nem épül meg az új pálya, a stadion – az egykori főiskolánk pályáján fogjuk a bajnoki mérkőzéseinket játszani.

-          Ön játszott és edző is volt az úgynevezett hőskorban. Mire a legbüszkébb?

-          Hemingway mondja azt, hogy a sport megtanít becsületesen győzni vagy emelt fővel veszíteni, és ez valóban így van. Játszottam több mint 500 mérkőzést, egészen ’94-ig, de szövetség megalakulása előtt azok az összecsapások még nem számítottak hivatalos bajnoki találkozóknak. Ugyanakkor mi is kétszer negyven percig rögbiztünk. A kilences poszt, vagyis a nyitó volt az enyém. A kezdetek kezdetén az edzőségben is részt vettem és annak idején még egy szabálykönyv fordításán is dolgoztam oroszul. De nagyon örülök, hogy ma már lehet rögbit tanulni, lehet szakedzői diplomát szerezni rögbiben is. Nekem egyébként villamosmérnöki végzettségem van. Hogy mire vagyok a legbüszkébb? Arra, hogy a múlt hétvégén, amikor az európai szövetség éves, rendes közgyűlésén jártam, akkor régi ismerősökkel, barátokkal futottam össze; mert a rögbin keresztül nagyszerű embereket ismertem meg Lisszabontól kezdve Londonon át Oslóig. Többezer sporttársat.