Még nem elégedett az elnök

Szerző
worldrugby
 | Fotó
Kiss Antal elnök Iain Lindsay brit nagykövettel
2017.04.27.

Az április 22-ei nap emlékezetes marad a magyar rögbi szerelmeseinek, hiszen a felnőtt férfi válogatott fölényesen legyőzte Norvégia csapatát Eb mérkőzésen, és egy lépésre került a feljutástól, másrészt az U18-as válogatott bronzérmet szerzett a pöstyéni kontinenstornán. Kiss Antallal, a Magyar Rögbi Szövetség elnökével a sportág jelenlegi helyzetét elemeztük.

-      Elnök úr, mennyire elégedett azzal, amit a Riska Rögbi Fesztiválon tapasztalt? Sok gyerek részt vett a diáktornán Esztergomban a múlt szombaton, és szép számú közönség előtt a magyar felnőtt férfi válogatott 42:7-re legyőzte Norvégiát, a csapat közel került a feljutáshoz.

-       Akkor leszek elégedett, ha Helsinkiben is nyerünk a finnek ellen. Ha az a győzelem is a zsebben lesz, akkor elmondhatjuk azt, hogy visszakerültünk az európai középmezőnybe, ami akkor is rang és előrelépés, ha az elmúlt húsz évben jártunk már ennél magasabban is. De a rögbi nagyon sokat fejlődött Európában. Nagyon komoly vetélytársaink vannak, úgyhogy ha ezt a csoportot megnyerjük, és utána Világliga meccset is tudunk játszani, az osztrákokkal vagy a bosnyákokkal, aztán a csehekkel, akkor az már az a szint lesz, amivel elégedettek lehetünk. Egyébként különösen szép napja volt a magyar rögbinek április 22-e, hiszen az U18-as válogatottunk Eb bronzérmet szerzett a Conference 2-ben.

-        Az útnak nagyon az elején tart ez a sportág idehaza?

-    Bizonyos dolgokban nagyon az elején tartunk. Húsz helyszínt mértünk fel és legnagyobb megdöbbenésünkre, egyedül az esztergomi Ferences pálya volt alkalmas nemzetközi méretű védősávokkal arra, hogy válogatott mérkőzést rendezzünk. Azért is járunk az út elején, mert nagyon sokat kell az infrastruktúrában fejlődnünk. Remélem, hogy a Franka pálya tulajdonosaival meg tudom kötni úgy a szerződést, hogy amíg nem készül egy saját pályánk, addig ezt tudjuk nemzetközi meccsekre használni. De én azon leszek, hogy minél több ilyen legyen az országban. Vác alkalmas pályaméret szempontjából, Székesfehérváron előrehaladott tárgyalásokat folytatok a polgármesterrel, remélem, hogy nemzetközi szintű pálya lesz ott is. Ugyanez Nagykőrösre is igaz. Tehát az infrastruktúrában az út elején tartunk, szakmai munkában viszont már előrébb járunk, hiszen a két szövetségi kapitány, Richie Williams és Rob Jones nagyon komoly munkát végez. Ezzel a támadó rögbivel – amit a norvégok ellen is láthattunk – nem tudnak az ellenfelek mit kezdeni. Korábban egy defenzív, hibára építő rögbit játszottunk. Szóval ráléptünk arra az útra, ami a fejlődés szempontjából elengedhetetlen. Most következik az a lépés, amikor – a támogatók, a szponzorok segítségével, az állami forintoknak és a nemzetközi szövetségi pénzeknek köszönhetően – el tudjuk kezdeni fejleszteni a diák rögbit. Ezen a téren viszont valóban az út elején vagyunk. Közben pedig azt az előítéletet kell lebontanunk a rögbivel kapcsolatban, hogy ez a bunkók sportja, a játékosok szétverik egymást, agresszívak. De ha valaki megnéz egy rögbimérkőzést, majd megtekinti a május elején sorra kerülő női kézilabda Bajnokok Ligája négyes döntőt a budapesti Papp László Arénában, és figyeli a derékon felüli szabálytalanságokat, csípéseket, marásokat, durvaságokat, akkor szülőként felelősen a rögbi mellett fog dönteni, nem megbántva ezzel a kézilabdát. A rögbi ugyanis nem egy durva sport, nagyon nagy együttműködésre épül, miközben persze állóképességbeli feltételei nagyon is vannak, hogy valaki ebben részt vegyen. Remélem, hogy le tudjuk bontani az előítéleteket, és jó úton halad a rögbi az elfogadottság irányába.

-      Azáltal, hogy a 7s rögbi olimpiai sportág lett – Rióban már szerepelt az ötkarikás programban – nagyobb kormányzati támogatásban részesül idehaza?

-      Meg is érkezett 2016 év végén a pénz. Az a 350-400 millió forint, amit infrastrukturális és szakmai fejlesztésre kaptunk, messze meghaladta az elvárásainkat, de meg fogjuk mutatni, hogy méltóak vagyunk erre az összegre. Meg fogjuk sokszorozni ezt, hiszen már elindult az egyeztetés az önkormányzatokkal. Megjelentek szponzorok is, olyanok is, akik kifejezetten Budapesten és a gyerek rögbibe tennének pénzt. Megjelentek rendezvénytámogatók, mint a Kelet Takarék, a Duna Takarék, az Alföldi Tej Kft. (a Riska). Vagyis elindult egy olyan összefogás a rögbi körül, ami szép jövőt jósol, és a támogatásokat nem felélni szeretnénk, hanem hasznosítani.

-      Igaz-e az a pletyka, hogy a férfi bajnoki döntőre Kecskeméten, a Széktói Stadionban kerülne sor?

-      Tavaly is ott volt. Ha a papírforma érvényesül, akkor Kecskemét – Exiles döntő lesz. A kecskeméti labdarúgó stadion sem nemzetközi méretű pálya, sok egyéb biztonságtechnikai ok miatt, de a magyar döntőre alkalmas és nagyon szép helyszín. Kecskemét ráadásul kiváló házigazda volt. Azt csak zárójelesen mondom, hogy kiválóan megférne a két sportág egymás mellett, a futball és a rögbi, mert a nemzetközi pályakövetelmények azonosak, 100X68 méter. Remélem azt is, hogy ez egy tévé által közvetített döntő lesz.

-       Mi a véleménye arról, hogy be kell vinni a rögbit az iskolákba? Tóth Sándor, az érdi utánpótlásedző egyenesen úgy fogalmazott, hogy meg kell venni kilóra a testnevelőket. Másrészt ön is támogatja azt, hogy a gyerekek először az érintős rögbivel ismerkedjenek meg, ne a kontakt rögbivel?

-      Igen, az érintős rögbi jó út. Ebben a sportágban nem feltétlenül az a legnagyobb érdem, hogy valakit két kézzel, a combján át leterítek a földre, ez csak egy játékelem. Ez már az út vége. De valóban be kell menni az iskolákba, és – amit Simicskó István honvédelmi miniszter úrral is beszéltünk a MOB közgyűlésen – be kell vinni a laktanyákba is. A világ számos táján ez stratégiai sportágként bent van a rendvédelmi szervek oktatási tervében. Be is léptünk a honvédelmi sportszövetségbe, mint olimpiai sportág. Például a terrorelhárításnál tizenöt embernek az együttmunkálkodására kiváló eszköz a rögbi. De ez vonatkozik az iskolákra is, akár a falusi pályákra, hogy a rögbinek helye van.

-       Ezek szerint optimista?

-      Én világéletemben optimista voltam. Az elmúlt egy év elnökként nekem is nagyon kemény volt, munkatársaimnak, az edzőknek. Magammal szemben és az elvégzendő munkával szemben is magasra szeretem tenni a lécet, és nem alatta átbújni. Azt gondolom, hogy megugrottuk ezt a szintet, és ha a magyar férfi válogatott megjelenik Helsinkiben egyen zakóban, akkor már nem nekünk van félnivalónk, hanem a finneknek. Továbbá még nem beszéltem arról, hogy számos olyan, honosításra váró komoly tehetség van a nagyvilágban Ausztráliától Anglián keresztül Dél-Afrikáig, aki második vagy harmadik generációs magyar. Ha meg tudjuk majd teremteni a feltételeket, akkor ők lesznek azok, akikkel nagyon komoly szintet fog ugrani a magyar rögbi. Optimista vagyok a nőkkel kapcsolatban is, hiszen a magyar válogatott az Eb-n itthon fog játszani. Angol szövetségi kapitányunk van, Rob Jones, és elindult egy komoly munka Stekler Csaba, tárnoki klubmenedzser vezetésével. Amikor az év végén meg kell írnom a miniszterelnök úrnak a beszámolót, aki nagyon a szívén viseli a magyar sport sorsát, valamint a szakállamtitkárnak, a miniszternek a beszámoló levelet, akkor nem lesz szégyenkeznivalóm, és nem néhány soros köszönetből fog állni, hanem a sikereket hosszasan fel fogom tudni sorolni.