A magyar rögbi hőskora

Szerző
worldrugby
 | Fotó
Erdélyi Sándor
2017.05.13.

Itt ülünk a Bogdánfy úton, a tábla is hirdeti, hogy Budapesti Egyetemi Atlétikai Club. Még a rekortán egy része is megvan, és arra emlékeztet, hogy a kilencvenes évek elején még működött itt egy sporttelep. Erdélyi Sándor az élete jelentős részét itt töltötte.

1972-t írunk, még 18 évet kell arra várni, hogy hivatalosan is megalakuljon a Magyar Rögbi Szövetség, amelynek Hardy László lesz az első elnöke. Erdélyi Sándort egy gimnáziumi osztálytársa hívta le játszani. Ráadásul Árpádföldre. Hűvösvölgyről járt oda. Már önmagában ehhez is kellett egy megszállottság, hogy valaki csak azért másfél órát utazzon, hogy utána edzhessen. Akkoriban Ostravába jártak ki játszani. 1974 őszén aztán bevonult katonának, ahol elkezdett cselgáncsozni. Leszerelés után az Újpesti Dózsában judózott. Itt akár véget is érhetne a történet, ha egy sérülés nem tereli vissza a rögbihez. 1980-ban aztán hivatalosan is megalakul az ELTE-BEAC rögbi szakosztálya, és ez idő tájt sorra máshol megalakulnak a szakosztályok, Kecskeméten, Esztergomban… stb. A mai Tüskecsarnok és uszoda helyén volt egy nagy atlétikai pálya, ahol rögbizni is lehetett. Pontosabban csak a salakos pályán, mert a füves a focistáké volt. Amolyan megtűrt sportág volt ez akkoriban, de semmiképpen se támogatott. Szóval, itt játszott 1979-től Erdélyi Sándor, de 1981-től elkezdett edzősködni is. Azt azért büszkén meséli, hogy ötvenhárom évesen még rögbizett, méghozzá a budapesti Exiles harmadik csapatában. 1981-ben mindenesetre egyre több fiatal jelent meg a rögbi edzéseken, majd 1984-től átmentek az OKGT-hez (Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt). A pálya persze ugyanez maradt. Mígnem 1987-ben a Liget SE-be „vándorolt” a csapat egy része, ekkor már a Városligetben játszottak, és a Petőfi Csarnokban volt az öltözőjük. 1984-től volt nem hivatalos bajnokság is. Erdélyi Sándor 1990-ben aztán visszajött az ELTE-BEAC-hoz, így aztán lemaradt a Liget SE bajnoki címéről, amely egyben a sportág első hivatalos bajnoki címe. Erdélyi Sándor rövid ideig a szövetség megalakulása után, főtitkár is volt, de aztán maradt a fiatalok mellett. Az 1996-ra tervezett budapesti Világkiállítás ürügyén megszűnt a sporttelep, a pályát ledózerolták, építési terület lett. Az ifjú rögbisek pedig vagy abbahagyták, vagy átmentek másik csapatba játszani. Erdélyi Sándor nem hivatalosan kétszer is szerepelt a nemzeti válogatottban, a ’80-as években Ausztria ellen lépett mindkétszer pályára Győrben. Egyébként kettessel játszott a kezdetekben, vagyis sarkazó volt, a katonaság után pedig nyitó vagy irányító. De negyvenhat évesen még végigjátszott két félidőt. Ezen kívül számos mérkőzésen volt játékvezető. A sportág legendás alakjai közé tartozik.  A mai nemzeti válogatottból Németh Andor volt a játékosa. A csapatról pedig optimistán beszélt: - Jó edzőjük van Richie Williams személyében. Ma másfajta rögbit játszanak, támadó jellegűt. Akkora nyomást helyeznek az ellenfélre, hogy az ne tudjon kibontakozni. Persze a Bosznia-Hercegovina elleni, május 20-ai világbajnoki selejtező Esztergomban más lesz, mint a finnek elleni Eb meccs volt. Sokkal keményebb – fogalmaz, és azt is elárulja, hogy ő annak idején jól rúgott, jól látott a pályán és elég agresszív volt. Az edzései pedig ma is legendásak. Az ELTE-BEAC pályától futás a Gellért Fürdőig, hogy aztán jöjjön a feketeleves: sprintelés, lépcsőzgetés, társcipelés, fekvőtámasz, guggolás, három Citadella körfutás, ráadásul egyet mérve. Erdélyi Sándor szerencsés ember, hiszen mindig olyan munkája volt, amibe belefért a rögbi. Tulajdonképpen a rögbihez alakította az életét. Civilben vilamosgép technikus, és huszonhárom évig szerelőként dolgozott. Hatvanhárom évesen még az öregfiúk csapatának lelkes tagja.